BrokenLore: Don’t Watch (PS5, PS4, PSN)

A bezárkózott ember balladája.

Japánban már a ’90-es évek óta komoly társadalompszichológiai problémát jelentenek az úgynevezett hikikomorik: olyan fiatalok és felnőttek, akik tudatosan elzárkóznak a közösségi élettől. Ezek a bezárkózott, modern remeték az internet előretörésével és a fejlettebb technológiával még inkább tudták magukat izolálni, hogy gyakran szűk lakásaikból szemléljék a külvilágot. A hikikomori-jelenséghez számos mentális betegség vagy traumatikus társadalmi, személyiségi vagy családi trauma is társulhat, nem beszélve arról a masszív nyomásról, amit a nagyvilág ráhelyez az egyénekre. Bárhonnan is szemléljük, segítségre szoruló emberekről van szó, akik elzárkózása a maga módján egyfajta segélykiáltás is. A BrokenLore: Don’t Watch egy rövid, de hatásos belső nézetes horror egy ilyen emberről.

Shinji kis lakásában él, amely tele animékkel, mangákkal és videojátékokkal. Épp virtuális kalandjait űzi, amikor egyik barátja, Junko online ráír: aggódik egyik közös ismerősük miatt, aki furcsa üzeneteket írogat egy ideje. Shinji hallani sem akar róla – egyébként is elege van mindenkiből. Zárkózott és könnyen felhúzza magát. Például amikor a pizzafutár becsönget, pedig érintésmentes átvételt kért. Szülei azzal fenyegetik, hogy nem finanszírozzák többet – „Miért nem vagy olyan, mint a bátyád?!” –, és még a kábeltévé behajtója is a bírósági eljárással fenyegeti, amiért nem fizeti ki tartozását. Az evilági bosszantás másvilági rettegésre vált azonban, amikor különös szemgolyók jelennek meg a falain és egy bizarr szörny kezdi kergetni; nem sokkal azután, hogy az említett ismerős brutális haláláról számolnak be a híradóban. Shinjinek, aki előtte semmiért sem mozdult volna ki, egyértelművé válik: ha életben akar maradni, ki kell mennie. 

A BrokenLore: Don’t Watch viszonylag kevés interakciót kínál, de cserébe igen hatékonyan meséli el történetét. A szűk, klausztrofób lakás ideális helyet teremt a paranormális jelenségeknek, míg a szemek remek allegóriaként szolgálnak Shinji azon félelmére, hogy a világ nem akarja békén hagyni. Fokozatosan ismerjük meg a rá nehezedő nyomásokat, miközben igen egyszerű feladatokat kell teljesítenünk, hogy elkerüljük a kegyetlen hyakume („százszemű”) monstrumot. Túl sok konkrétumot azért sem árulnék el, mert az egész élmény nagyjából két óra, így inkább olyan, mint egy játszható film – ami szerintem kifejezetten jót tesz neki. Lehet, hogy klisékhez vagy egyszerűbb trükkökhöz folyamodik, de hatásos hangulatot teremt, miközben egy valós társadalmi problémán keresztül meséli el történetét. A BrokenLore sorozat ráadásul fokozatosan jelenik meg most már PlayStationre is, így kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy a többi epizódja mit kínál.

Mindenesetre a BrokenLore: Don’t Watch szuper – bár tömör – élmény a horrorok rajongóinak, amit fülessel, a sötétbe zárkózva érdemes átélni. Ha pedig a rettegésen túl egy picit el is gondolkodtat: akkor szerintem már megérte.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)