Hypercharge: Unboxed (PS4, PS5, PSN)

Megjött az akciófigurám, de hiányoznak a tartozékai.

Őszinte leszek, tipikusan akciófigurás korszakom nem volt gyerekként. Persze, volt egy-két darab a szüleim révén a játékaim között, de különösebben nem foglalkoztattak a különböző szuperhősök, illetve a tesztoszteron-állat katonák. Hogy miért? Mert már akkor is a PlayStation előtt lógtam. Ja, meg a LEGO-k és Matchbox-ok jobban érdekeltek.

Ellenben amikor megláttam a Hypercharge: Unboxed előzetesét, elfogott egy kis bájos nosztalgia. FPS játék akciófigurákkal, lövöldözés a figura-szemmel óriási gyerek- és fürdőszobában, na meg a játéküzletben? Hát ez milyen király már! Befolyásolt az is, hogy a Toy Story filmeket azért bírtam, na meg játszottam az említett mű PlayStation 1 konzolra kiadott adaptációjával is, ami bár nem volt a legacélosabb program már akkoriban sem, azért sikerült a képernyő elé szögeznie. 

No, hát erre a nosztalgiavonatra ültetett fel a tesztalany program. „Oltári szórakoztató lesz játékfigurákkal lövöldözni” – gondoltam én, de spoiler: nem volt az. És az a baj, hogy rossz sem volt, ami megnehezíti az értékeléssel kapcsolatos dolgomat. 

Az van, hogy önmagában az elképzelés teljesen okés. Adott egy világ, ami életre kelti a jó és gonosz akciófigurákat, akik egymással harcolnak a Major Evil (ötletes név, mi?) nevű karakter által indított támadás következtében, ami a Hypercore-t éri – vagyis érné, ha nem avatkoznánk közbe, De miért kell megvédeni ezt a cuccot? Hát azért – és itt jön egy kis Toy Story vibe –, mert az emberek elfelejtenék a gyermekkori emlékeiket szeretett akciófiguráikról, arról meg aztán szó sem lehet, hogy ezt mi, fekete öves action hero-k szó nélkül hagyjuk. 

A „Nagy Játékháború” FPS és TPS nézetben egyaránt működik, ezért óriási pirospont jár. Magamból kiindulva első személy nézetben jobb játszani, de aki a TPS-t preferálja, megtalálja a számítását. A feladat, hogy több pályán keresztül megvédjük a hullámokban érkező, egyre erősebb ellenfelektől az emlék-őrző magokat.

Ezt megtehetjük a Campaign módban botokkal vagy három másik hús-vér társunkkal. Érdemes az utóbbira törekedni (már ha van rá vevő), ugyanis botokkal körülbelül annyira izgalmas játszani, mint a parkban fűszálakat számolni. Ha nincsenek haverok, opció lehet a játékkereső funkció, ami összehoz más játékosokkal. Én azt tapasztaltam, hogy ez viszonylag gyorsan működik, tehát egyelőre akad elég player a kooperációs mókához. A sztori-mód elnevezés azért egy kicsit megtévesztő, mert a két pálya közötti, képregényes átvezető videón túl – ahol a történetmesélés zajlik – a sztori inkább csak nyomokban található meg.

Az ellenfelek tehát hullámokban érkeznek, ádáz támadásuktól pedig a lőfegyvereink használatán túl különböző csapdákkal, akadályokkal védhetjük meg a Hypercore-okat. Ezeket nem lehet csak úgy a megvédendő objektumok közé szórni, hanem be kell gyűjteni az ehhez szükséges krediteket, szerte a pályán, majd ezekből gazdálkodva lehet megépíteni a kívánt védelmet. Erre idő jellemzően két hullám között van, ahogy azokra a side questekre is, amivel megbíz minket a játék azon túl, hogy szétzúzzuk az összes gonosz játékfigurát. Ezek jellemzően titkos helyek megtalálásában, gyűjtenivalók megszerzésében merülnek ki, jutalomként pedig kozmetikai cuccok járnak a különböző típusú akciófigurákhoz.

A kooperációban is játszható sztori mód mellett hiába van olyan PvP opció is, mint egy jó kis Team Deathmatch, a legnagyobb baja a Hypercharge: Unboxednek az a középszerűsége. Egy ideig elviszi a programot a hátán a modern mechanikákkal kevert nosztalgikus élmény, de ez egy idő után unalmassá válik, pláne, ha nem co-op módban játszunk. Ráadásul az sem segít a cuccon, hogy amikor elindul egy-egy hullám, és elkezdünk lövöldözni, nagyon érezhetően lecsökken a képkockaszám, ami teljesen érthetetlen és zavaró még akkor is, ha nem teszi teljesen játszhatatlanná a mókát.

Az ötlet jó, a kivitelezés okés, mégis hiányérzetem volt a játékkal kapcsolatban – hiányoznak belőle dolgok. Ha kicsit rágyúrtak volna egy jó sztori módra, szerethető karakterekkel, mint például a Toy Story filmekben, menne a négy csillag, de ez így csak egy közepes játék, amire sokan nem is fogunk emlékezni 1 év múlva.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)