Tormented Souls 2 (PS5, PSN)

Ikergyermek.

Nehéz egy folytatásról kritikát írni akkor, ha az kisebb változtatásokkal ugyanazt és ugyanúgy tudja, mint elődje. Ha a korábbi Tormented Souls tesztünket olvastátok, nagyjából tisztában is vagytok a második rész 80%-ával. A helyzet mégis az, hogy igenis érdemes beszélni a Tormented Souls 2-ről, ami ékes bizonyítéka annak, hogy ha valami jó, azon nem feltétlen érdemes változtatni – legalábbis nem drasztikusan.

A Dual Effect 2021 nyarán debütált alkotását szerelmeslevélként is értelmezhettük a 90-es évek nagy túlélő horrorjaihoz. A Tormented Souls ötvözte a Resident Evil és a Silent Hill játékok sajátosságait. Ilyen többek között a fix kameranézet, az eszközmenedzsment, a logikai feladványok hada, az összefüggő és egymásba fonódó pályatervezés, na meg a groteszk ocsmányságok, amik rendre ránk hozták a frászt. 

A játékkal a készítői telitalálatot lőttek, noha nem volt túl nehéz dolguk. A horror műfaj szubzsánere, a zömével a PS1 játékok hangulatát és esztétikáját idéző low-poly alkotásokat tartalmazó retró horrorok között egészen kiemelkedő volt a mai, ám érezhetően alacsony költségvetéssel készített grafikájával.

Az első rész receptúráját követve készítette el a Dual Effect a második epizódot, és csak a fűszerezéssel játszott egy kicsit bátrabban. A Wildberger Hospital eseményei után járunk pár hónappal, főszereplőnk pedig ismét Caroline Walker, aki – SPOILER! – bár sikerrel mentette meg húgát, Annat, utóbbit szörnyű, erőszakos látomások kísértik. Ezek a víziók félelmetes rajzok készítésére késztetik a lányt, melyeket nem lehet azzal magyarázni, hogy biztos csak a tévében látta a papírra vetett rémképeket. Már csak azért sem, mert nem egyszerű grafikákról van szó – Anna kreálmányai ugyanis gyorsan valósággá válnak.

Caroline jó testvér módjára a Villa Hessben található titokzatos klinikára viszi húgát, de a hely már az első képkockákon bűzlik. Hamar be is igazolódik, hogy valami nagyon nincs rendben ott: Anna eltűnik, a személyzet halott, és minden sarkon rémes szörnyetegek igyekeznek véget vetni életünknek – már megint.

A második részben is jövünk-megyünk, és logikai feladványokat kényszerülünk megoldani, melyek megfejtése – pláne hosszabb töprengés és össze-vissza futkározás után – továbbra is felemelő érzés. Szintúgy a rémségek legyűrése, főleg, hogy a nehézséget kissé felcsavarták ezen a téren a fejlesztők. Caroline ezúttal érezhetően agilisabb, képes mozgás közben célozni és újratölteni, de még kitérni is, igaz, ezt nagyon jól időzítve kell alkalmazni az ideiglenes sebezhetetlenséghez. A mozdulat kivitelezhetőségét egyébként nem segítik a szűk folyosók és kisebb szobák, így a dodge használata sokszor többet árt, mint használ. Ezeken a helyeken ráadásul előszeretettel dobál ránk a játék akár három szörnyet is egyszerre, ilyenkor pedig egy tűt is nehéz lenne leejteni, nemhogy kitérni a támadások elől. 

Caroline ismételten egy szögbelövőre hagyatkozhat főként, amiből létezik immáron automata verzió is: ez utóbbival kifejezetten szórakoztató nyirbálni a kifejezetten változatos testet öltő rémségeket. A lőszerrel azonban ezúttal még visszafogottabban bánik a játék, a legerősebb fegyvert, a shotgunt pedig egy könnyen kihagyható puzzle mögé rejtették a készítők még a móka elején. Érdemes tehát figyelni, mert enélkül szívás lesz végigvinni a játékot. 

Főszereplőnk most is képes közelharcra, ami elég nehézkes: leginkább arra jó, hogy bevigyük az utolsó pár ütést, és spóroljunk némi lőszert. Kalapácsunkat nem csak a szörnyek testápolására, de itt-ott elszórt vázák összetörésére is alkalmazhatjuk – ezekben sokszor lőszerek, gyógyító csomagok lapulnak. 

Az Unreal Engine 5-tel megalkotott látványvilág egészen jól néz ki, főleg a fény- és árnyékhatások tekintetében. A játéknak továbbra is elemi része a sötétség, sokszor csak egy-egy elszórt lámpa vagy öngyújtónk világítja be a teret. Ennek amellett, hogy szépen fest a képernyőn, a játékmenet szempontjából is jelentősége van. Caroline a sötétben ugyanis pánikrohamot kap, ami halállal végződik, ha nem kerülünk időben fény közelébe. A csajszi egyszerre viszont vagy a fegyvert, vagy az öngyújtót tudja tartani a kezében, a kettő együtt ezúttal sem működik.

Caroline mozgékonysága és a valamelyest vérszomjasabb szörnyek mellett a pályadizájnon érhető még tetten változás. Ezúttal a helyszínek sokkal változatosabbak az elődhöz viszonyítva, hasonlóan a Resident Evil 1 és 2 közti különbséghez. Katedrális, nyílt utca, bevásárlóközpont és elhagyatott iskola is akad a bejárható terek között, szemben az első résszel, ahol javarészt csak egy kórházkomplexumban barangoltunk. A játék világa nagyobbnak is érződik ezáltal, holott az változatlanul lineáris.

A Tormented Souls 2 – ami ezúttal egy könnyebb nehézségi szintet is tartalmaz többek között autosave opcióval – mindent tud, amit elődje, csak kicsit szebben, ügyesebben, és hangulatosabban. A Dual Effect jól láthatóan érti, hogy mitől voltak jók a klasszikus túlélő-horrorok, és erre az alapra ügyesen húzta fel a saját agyszüleményeit. Itt-ott ugyan még volna mit csiszolni a játékon, de tekintve a minőségbeli ugrást az elődhöz képest, egy esetleges harmadik rész ezt a lécet is megugorhatja.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)